"Növekedési kilátások és kérdőjelek:
Euró-övezet, Közép-Európa és Magyarország"
"Növekedési kilátások és kérdőjelek: Euró-övezet, Közép-Európa és Magyarország" címmel tartott közös konferenciát az ICEG Európai Központ és a Magyar Közgazdasági Társaság 2003. február 7-én. A konferenciát Gáspár Pál, az ICEG Európai Központ igazgatója és Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára nyitotta meg.
Rácz Margit (Világgazdasági Kutató Intézet) "Rövid távú növekedési kilátások az eurozóna országaiban" című előadásában a következőket emelte ki. Napjaink egyik komoly válsága elsősorban a legfejlettebb európai és eurozónás államokat érinti - azok között is leginkább Németországot. Alapvető modellváltásra lenne szükség ahhoz, hogy az európai országok kilábaljanak a recesszióból.
A kilencvenes években elterjedt nézet volt az EU országaiban, hogy a pénzügyi egyensúly és a kiszámíthatóság előfeltétele a gazdasági stabilitásnak. Ez tükröződik a maastrichti kritériumokban is. Azonban most, 2003 elején úgy tűnik, egyre teljesíthetetlenebb feladatot vállaltak magukra az érintett országok. A recesszióból való kilábaláshoz a növekedésnek kellene megindulnia. A növekedés feltétele, hogy stabil tőkekihelyezőből tőkevonzó célországokká váljanak ezek az államok. Ez azonban szoros költségvetési megkötések mellett kivitelezhetetlen.
Az európai gazdaság és társadalom egyébként is számos versenyhátránnyal rendelkezik az amerikai gazdasághoz képest. Ilyenek az európai szociális piacgazdaság egyre inkább tarthatatlan (globalizáció, öregedő társadalom, stb.), de továbbra is kísértő ideája, az európai társadalom immobil és kockázatkerülő beállítottsága, az európai gazdasági döntéshozatal bürokratizmusa és átpolitizáltsága. Így az európai gazdaság nem képes önállóan beindulni, a világgazdaság motorja az USA maradt, Európa csak remélheti, hogy nem marad le.
Mindezen problémák ellenére az európai döntéshozóknak igen hamar nagyon konkrét megoldási javaslattal kell majd előállniuk. Ha ugyanis hagyják, hogy eluralkodjon a bizonytalanság a gazdaságban, akkor egészen biztosan elhúzódó recesszióra kell számítanunk.
A programot Richter Sándor, a Bécsi Nemzetközi Gazdaságösszehasonlító Intézet (WIIW) tudományos főmunkatársa folytatta, "Közép-európai körkép 15 hónappal az EU csatlakozás előtt" címmel. Az előadás első felében átfogó körképet kaptunk arról, hogyan alakultak az elmúlt években Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország fontosabb makrogazdasági mutatói. Az infláció és a növekedés vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy - Szlovénia kivételével - a régió országaiban magas infláció mellett volt jobb a növekedés. A fizetési mérleget tekintve szintén Szlovénia a kivétel, az egyetlen, aki többé-kevésbé egyensúlyban tud maradni.
Az előadás végén Richter Sándor felhívta a figyelmünket arra, hogy a csatlakozást követően alaposan átrendeződik majd a költségvetés, és jelenleg hazánknak nagyon jelentős a lemaradása a transzferek átvételéhez szükséges intézményi infrastruktúra kialakításában.
A konferencia első felét Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Rt igazgatója zárta. Előadásának "A pannon tigris ugrani készül?" Magyarország helyzete és kilátásai 2003 elején" címet választotta. Először a lengyel, a cseh és a magyar gazdaság fontosabb mutatóit - GDP, beruházások, export, import, fogyasztói árindex - hasonlította össze. Ezek után a magyar viszonyokat elemezte részletesebben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a statisztika nem igazán mutatja ki a 2001-es forint-felértékelődés exportra és a munkanélküliségre vonatkozó negatív hatását. Végül az elkövetkező évekre adott prognózist: stabil munkanélküliségi rátára (ennek megváltoztatásához a képzési struktúra és az ingatlanpiac teljes átalakulására lenne szükség), csökkenő inflációra és 2008-09-es EMU csatlakozásra számítanak.
A kávészünet után Róna Péter, a Róna és Társa Rt. vezérigazgatója folytatta az előadássorozatot, Maastrichtról és a növekedésről. Meglehetősen nagy vihart kavart előadásában azt emelte ki, hogy a jelenlegi infláció-leszorító gazdaságpolitikai hozzáállás valójában tarthatatlan, komoly problémákat és növekedés-visszaesést okoz a gazdaságban. Az előadó megkülönböztette a gazdasági szerkezetátalakítással járó inflációt a "rossz inflációtól". Ha növekedést és szerkezetváltást szeretne felmutatni a közép-kelet európai régió, akkor bizonyos mértékű inflációt fel kell vállalnia - még akkor is, ha ezáltal ütközésbe kerül a maastrichti kritériumokkal.
Róna Péter két határozott megállapítást tett az európai és a magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban: először is, erősen valószínű, hogy a maastrichti kritériumokat a közeljövőben "megreformálják" az európai államok - lévén ezek betartása az ő számukra is egyre nehezebben teljesíthető. Másodszor, félre kellene tenni egy kicsit a támogatásrendszer intézményesítését célzó "gazdaságpolitikát", és felváltani azt egy "igazival".
Terták Ádám (Ernst & Young, vezérigazgató) "Az Európai Unió bővítésének hatása az FDI trendekre a közép-kelet európai országokban" címmel tartott előadást. Mindenkit foglalkoztat, hogy miképpen fog alakulni régiónkban az FDI a közeljövőben. Az EU bővítés pontos hatását nem tudjuk előre, de valószínűsíthetjük a következőket: Az EU-csatlakozással erősödik majd a verseny nyomása minden területen. Biztos lesznek olyan cégek, amelyek elindulnak keletebbre, de nem biztos, hogy ezeket vissza kell tartani. Ha csökken az FDI, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy elhagy minket a tőke, és ennek több oka van. Először is, az újra befektetett tőkét jelenleg számítják az FDI közé. Másodszor, számos esetben nem FDI-ként jelenik meg a tőke, hanem vállalati eladósodásként. Harmadszor, számos olyan új beruházás történik, amelynek nem FDI a formája (pl. infrastrukturális beruházások).
Fekete Istvánnak, a Menedzserek Országos Szövetsége választmányi tagjának tapasztalatai a magyar gazdasági életről igen tanulságosak. "2003 az EU-csatlakozásunk (szükségszerű?) kísérőjelenségeinek éve" címmel tartotta meg előadását. Mit várhat hazánk az EU?csatlakozás kapcsán? A magyar gazdaság növekedése az EU-hoz viszonyítva jó, és jelen vannak a világ nagy vezető vállalatai. Magyarország előnyei közé tartozik a növekvő termelékenység, a magas hatékonyság, a viszonylag jó infrastruktúra és a magas színvonalú egyetemi képzés. Hátrányunk, hogy az ország keleti és nyugati fele egyre inkább elszakad egymástól, és a munkavállalók szinte teljesen immobilak. Komoly veszélyt jelent, hogy az idetelepült globális vállalatok közül többen elhagyják az országot. Ha azonban értelmes alternatívát tudunk nyújtani nekik a hozam itthoni befektetésére, itt tarthatjuk őket.
Fekete István a legfontosabb feladatként a társadalomnak az EU-csatlakozásra és az EU életében való aktív részvételre való felkészítését nevezte meg.
A konferenciát Budavári Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője zárta "Export és növekedés a magyar gazdaságban" címmel. Bemutatta, hogyan változott a magyar export és növekedés a külső kereslet tükrében. Az exportteljesítményünk és a külső kereslet 1996 és 2001 között erős együttmozgást mutat, sőt, az időszak elején az exportunk lendületesebben növekedett, mint a kereslet. 2000 óta csökken mindkettő, de még mindig komoly rés van a közöttük, ez annak a jele lehet, hogy hazánk számottevő versenyképességi tartalékkal rendelkezik. Budavári Péter arról is beszámolt, hogy az FDI-állomány és az export között szintén viszonylag erős a korreláció. Az X-boksz hatástól megszűrt export- és import volumen dinamikák eltérése a külső kereslet növekedési ütemétől azt mutatták, hogy 2002 harmadik negyedévétől mind az export, mind a import fellendült, az import erőteljesebben.